FTC FUTSAL-FISHER KLÍMA–MVFC-BERETTYÓÚJFALU 3–2 (1–0)

Olyan mérkőzésre érkeztünk a Ferencvároshoz, amely csak első látásra tűnhetett könnyebbnek, hiszen ahogy vezetőedzőnk is említette a beharangozóban, ha nem koncentrálunk eléggé, akkor a Fradi kemény dió lehet.

Az első percben Komáromi Péter meg is adta az alaphangot. Volt játékosunk távoli lövésével megszerezték a vezetést a hazaiak. Ekkor még nem volt semmi veszve, az viszont látszott, hogy a Ferencváros kapu elé tömörülő, zárt játékkal próbálja megállítani, lelassítani az MVFC-t. Mezőnyfölényben játszottunk, de nem találtuk a fogást a zöld-fehéreken, nem volt meg az összhang.

A második félidő elején Amílcar egyenlített egy szöglet utáni kapáslövésével, de rögtön ezután a találat után Juhász Tamás ugrott ki egyedül és góllal fejezte be az akciót. A helyzet tehát nem sokat változott, futottunk az eredmény után és bár kevesebb hibát követtünk el, pontosabban játszottunk, ám a befejezéseknél nem voltunk pontosak. Kockáztatnunk kellett, jött a vészkapus játék, amiből Gál István gólt is lőtt és mivel szerettük volna a győzelmet is megszerezni, így tovább próbálkoztunk az öt a négy elleni felállással. Ebben a játékhelyzetben benne van a labdavesztés utáni távoli gól és ez be is következett, Horváth Benedek ívelt saját térfeléről kapunkba. A Fradi egy tízméterest is kihagyott valamint elért egy dupla kapufát is, így megvolt az esélyük, hogy még elérjenek találatokat. A végén mi is tüzijátékot rendeztünk, de nem tudtuk bevenni a jól teljesítő Vámosi kapuját.

Ezen az estén nem játszottunk úgy, ahogy a korábbi fordulókban, indiszponáltak voltunk, bár a második félidőre valamelyest feljavultunk, de nem jött az a plusz, aminek ilyen helyzetekben jönnie kellett volna. A vereség figyelmeztet arra is, hogy ha valami egyszerűbbnek tűnik, azt is ugyanolyan komolyan kell venni, mint egy papíron nehezebb találkozót. Elkeseredésre azonban semmi ok, javíthatunk egy hét múlva hazai pályán a Bőny ellen.