A veszprémiek jobban akarták a győzelmet!

A BL után vissza a bajnokságba. Várható volt, hogy nem lesz könnyű a dolog, főleg úgy, hogy egy olyan Veszprémet kellett fogadnunk, akiknek az elmúlt fordulók gyengébb teljesítménye miatt szinte létkérdés volt a meccs.

Az első játékrész nem úgy indult, hogy bárki azt gondolhatta volna, itt ma este még egy vaskos meglepetés születik. A Mezei-Vill a kupameccseken megszokott sebességgel kezdte a találkozót. A veszprémiek derekasan védekeztek, ám szokatlan volt számukra ez a tempó, ezért időnként csak keresték a labdát. A lendületes játéknak meg lett az eredménye, röpke négy perc alatt Rábl kétszer megvillant és Revelandéknak a hálóban kellett megtalálniuk a bőrgolyót (2-0). Ekkor még úgy tűnt, ez egy sima meccs lesz, pedig megtapasztalhattuk már néhányszor, hogy a Madi-csapat bizony képes sokkal nagyobb hátrányból is felállni. Talán erről a hazaiak felejtkeztek meg a leginkább, mert a félidő felére jócskán visszább vettek az iramból, a vendégek pedig egyre többször tették próbára Mezei Dávid reflexeit. A 12. percben aztán találattá értek a kékmezes dunántúli gárda támadásai, egy kapu elé bepasszolt labdát Bánfalvi jutatta sarokkal a kapuba úgy, hogy annak háttal állt (2-1). A berettyóújfalui közönség ekkor még nem hitte el, hogy még baj lehet, szerencsés gól, legyintettek. Trencsényiék a következő pár percben ugyan feljebb vették a tempót, de komolyabb helyzetet nem tudtak kialakítani. Az utolsó percben jártuk és valószínűleg a jelenlévők többsége már úgy gondolta, hogy szünetig már nem fog változni az eredmény, amikor Dávid szerelte a félpálya közelében az egyik veszprémi játékost, aki hangos elégedetlenséggel vette tudomásul, hogy nem fújt a játékvezető. Reklamálása nem maradt hatás nélkül, mert a következő pillanatban már szólt is a síp és Szilágyi játékvezető már szaladt is a 10 méteres büntetőponthoz, mivel ez a hazaiak hatodik faultját jelentette. A kisbüntetőt aztán Bényi magabiztosan értékesítette (2-2). A sokkból az újfaluiak még fel sem ocsúdhattak, mikor kevesebb, mint egy másodperccel (!) a lefújás előtt Bánfalvi megszerezte önmaga második, csapata harmadik gólját (2-3).

 

A második félidő lendületes Mezei-Vill rohamokkal kezdődött. Az akarással már nem volt gond, viszont sok volt a hiba, a pontatlan passz. A veszprémieknek nagyon feküdt ez a játék, veszélyes kontrákat vezettek a megszerzett labdákból, így aztán Mezei Dávidnak legalább annyi dolga volt, mint a másik oldalon Reveland Zoltánnak. A várt egyenlítés helyett a 25. percben Németh Péter a vendégek előnyét növelte kettőre. Bár Turzó mester bajnoki meccseken ritkán kényszerül erre, de most mégis úgy döntött, hogy tizennégy perccel a vége előtt már áttérnek az öt a négy elleni játékra. Azonban hiába a támadóbb felállás, a hibák, a használhatatlan passzok, a rossz megoldások ugyanúgy sorra jöttek, így pedig nem a Mezei, hanem a Veszprém kerülhetett többször is helyzetbe. Ugyan távolról ők sem céloztak pontosan, de egy kontra végén Boromissza is betalált, így a különbség már háromra nőtt. Ekkor már érezhető vagyis inkább tudható volt, hogy ilyen hátrányt képtelen lesz ledolgozni az MVFC ennyi idő alatt, főleg ilyen játékkal. A 39. percben Ráblnak ugyan sikerült még szépítenie, de ennél több már nem volt a csapatban.

Ezen a mérkőzésen anélkül, hogy a veszprémiek érdemeit kisebbítenénk, a Mezei-Vill FC önmagát verte meg. A két gyorsan berúgott gól után befejezték a meccset, holott abból még 35 perc hátra volt. Mire észhez kaptak már késő volt, a ritmusból is kiestek, ekkor már meg sem közelítették játékban azt, amit valójában tudnak. Fontos három pont ment el ezzel, amit a bajnoki címvédéshez nem lesz könnyű pótolni.

 

MVFC-Berettyóújfalu – FC Veszprém 3 – 5 (2 – 3)

Vezette: L. Tóth Lajos, Szilágyi Norbert, Takács Attila

MVFC: Mezei Dávid – Trencsényi János, Lovas Norbert, Nagy Tamás, Rábl János

Csere: Dávid Richárd, Szabó Péter, Gál István, Birinyi Balázs, Komáromi Péter, László Márk (kapus), Nagy István

Edző: Turzó József

Veszprém: Reveland Zoltán – Finta Péter, Németh Péter, Boromisza Gábor, Gulyás Márk István

Csere: Schmidmajer Ádám (kapus), Bényi Kálmán, Tar Tamás, Bánfalvi Balázs, Vas Ádám, László Gábor Zsolt, Weisz Zoltán

Edző : Madarász János

Gólszerzők: Rábl János 3 (’1, ’ 4 és ’ 39) Ill. Bánfalvi Balázs 2 (’12 és ’20), Bényi Kálmán (’20), Németh Péter (’25), Boromisza Gábor (’33)

 

Turzó József (MVFC): Ha lehet ilyet mondani, akkor megérdemelten szenvedtünk vereséget. Jól kezdtük a mérkőzést, de azt hittük, hogy nagypályás mérkőzésen vagyunk és kettő-null után érthetetlenül leállt a csapat. Hasztalan kértem időt, hiába volt a szünetben egy kisebb fejmosás, nem tudtunk kijönni abból az apátiából, amibe saját magunkat kergettük bele. Úgy néz ki, emberileg nagyon sokat kell fejlődnünk, hogy felfogjuk, egy UEFA Futsal Kupa siker után a bajnokságban is bizonyítani kell hétről-hétre. Gratulálok a Veszprémnek, ők megtettek mindent, megérdemelten győztek!

Madarász János (Veszprém): Először is a Veszprém Futsal Klub nevében további sok sikert szeretnék kívánni a Bajnokok Ligája mérkőzéseken! A mai meccsről… Ez a győzelem nekünk úgy kellett, mint egy falat kenyér! A csapatom fizikálisan pont most van egy holtponton, a félprofizmusnak minden nyűgét-baját most érezzük a legjobban. Ekkor tudtuk legyőzni a Mezei-Vill FC-t, ami számunkra egy óriási siker. Ebből a meccsből nagyon sokat tudunk táplálkozni, reméljük, hogy a folytatásban nem elégszünk meg önmagunkkal és egyre jobb teljesítményt tudunk majd nyújtani.

 

A mérkőzés margójára:

Az UEFA Futsal Kupa után egy magyar bajnoki meccsen nem csak a játék tempója, minősége között volt szembeötlő a különbség, hanem a játékvezetésben is. Láthattuk, hogy nemzetközi szinten sokkal több, test a test elleni kontaktot megengednek a sporik, nem fújkálják szét a meccset minden ütközés után, így kevesebb a fault és lényegesen agresszívebb a játék. Ugyanakkor sokkal komolyabban veszik az oldalrúgásoknál az idő betartását, a labda pontos helyét, helyzetét. Betartatják a szabályokat és ha kell, egymás után veszik el a rúgás elvégzésének jogát. Itthon? Hm…

Talán a játékvezetőknek is több nemzetközi tapasztalatot kellene szerezniük, több ilyen meccset kellene vezetniük, vagy legalább megnézniük.

Vagy csak egyszerűen komolyabban kellene venniük a bajnokságot.

A Mezei-Vill-Veszprém meccs a bajnokság egyik rangadójának számít, talán jobb lenne, ha rutinos játékvezetőkre, sőt, egyenes a keret a legjobbjaira bíznák, nem pedig a fiatalabb sípmesterek tapasztalatszerzésére használnák azt.

Nem vitatjuk, a meccset a Veszprém megérdemelten nyerte meg és távolról sem állítjuk, hogy az MVFC-t a játékvezetők „verették” meg.

Nem szeretünk a bíráskodás színvonalával foglalkozni, ám egyszerűen van, amikor már nem tehetünk mást, muszáj. Sokadjára bizonyosodik be, hogy itt bizony valami nincs rendben.

Egy apró szösszenet a pénteki mérkőzésről:

Talán három-négy perc lehetett hátra szünetig, amikor egy vendég sarokrúgást követően Rábl és Boromissza ütközött össze úgy, hogy utóbbit ápolni kellett. Szerencsére nem volt komoly a sérülés és a veszprémi játékos később vissza is térhetett a pályára. Nem is a sérülés az ok, amiért ezt az esetet megemlítjük, hanem az, ami a következő percekben történt. A fiatal Szilágyi Norbert játékvezető sporttárs az ápolás alatt nem akármilyen fejmosást kapott a vendégek gyúrójától és a csapat egyik játékosától. Főleg az előbbi tűnt úgy, hogy végtelen fel lenne dúlva, hiszen pályára lépésétől kezdve folyamatosan mondta a magáét és miközben a sérülést kezelte sem nagyon hagyta abba. Ugyan nem tudjuk, hogy szó szerint mi hangozhatott el, a gesztikulációk alapján megítélve, aligha dicsérték meg a sporit. Persze előfordul az ilyen, láttunk már ehhez hasonlót. A magyar futsal játékvezetők szerencsére mindig magabiztosak, még ha hibáznak is, így mintha szeretnék is az ilyen helyzeteket, mert ilyenkor kioktatást tarthatnak a szabálykönyvből. Szóval, az ilyen kitöréseket jóformán csuklóból megoldják! Azonban a kevésbé rutinos Szilágyi sporit valószínűleg meglepte ez a heves érzelmi kitörés, mert szinte mozdulatlanul állt és úgy tűnt, nem igazán tudja, mit tegyen. A heves reklamálásra egyetlen nem túl határozott kézmozdulat és talán-talán némi bizonytalan mondat volt részéről az összes válasz, a megszokott és várt szigorú felszólítás a szövegelés befejezésére, figyelmeztetés egy sárgalap begyűjtésének lehetőségére, vagy egyenesen a sárgalap felmutatására nem került sor. Azt hiszem, nem túlzunk, ha azt mondjuk, ekkor bizony kicsúszott a játék irányítása a bírósportárs kezéből. Ez pedig meglátszott a további ténykedésein is. Sajnos, ezt követően az addig elfogadhatóan ténykedő spori a szünetig hátralévő rövid időszakban két hibát is vétett – mindkét esetben a Mezei kárára – előbb tévesen kidobást ítélt sarokrúgás helyett, majd gyakorlatilag „bemondásra” ítélt faultot. Az utóbbinak bizony súlyosabb következményei is lettek, tekintve, hogy ez kisbüntetőt ért és így egy abból született gólt is jelentett.

 

forrás: berettyohir.hu (Molnár Ákos)